~2. rész - Találkozás

*Natalie szemszöge*

Másnapot nem annyira vártam. Most találkozhatok apámmal. Remek…nem tudom mit akar hiszen 2 éve azt sem tudja mi van velem. Nem annyira hosszú idő de meghatározó volt. És pont amikor egy apára lett volna szükségem...

11re beszéltük meg a találkozót és 10 óra van. De nincs kedvem felkelni. A gondolataimat Lou szakította meg:

-     Hát te.?

-     Hát én.? Mindjárt találkozol az apáddal. És jobban izgulok mint te

-     Akkor menj el helyettem nyugodtan – mondtam majd a fejemre húztam a takarót. Ekkor Lou megragadta a lábam és lehúzott az ágyról én pedig beveretem a fejem..

-     Jaj bocsi Nat…- mondta röhögve

-     Nagyon vicces – mondtam majd elindultam készülődni

Nemsokára el is készültem. Máté (aliász Mat) elvitt majd megláttam aput ás oda mentem hozzá:

-     Szia apu – kezdtem

-     Szia kincsem! Jó végre látni. Mesélj mi minden történt veled az elmúlt 2 évben

-     Hát sok minden. Ezt nem lehet elmondani de inkább hagyjuk és csináljunk valamit csak ketten

-     Vagyis 4en.-  jelentette be.

-     Micsodaa..? – kérdeztem

-     Vanda had mutassam be neked  Nicolet és a lányát Samet.. – kezdte – ő itt a barátnőm és a lánya

-   Micsodaaaaaaaaaaa.? Először is nem Vanda hanem Natalie másodszor pedig…mi van.?! Ugye ez most nem komoly. Én örülök hogy találtál valakit na de apu 2 éve nem találkoztunk. 2 éven át nem kerestél. Nem tudtad a dolgokat rólam. Amikor szükségem lett volna rád, hol voltál?? Hmm? Nem tudsz dolgokat amiken átmentem 2 év során. De tudod mit.? Nem akartam hogy ez befolyásolja a mai napot. Szerettem volna veled eltölteni egy napot. Mindegy is akkor menj csak az új lányoddal.de jövő héten megyünk dolgozni a Nando’s –ba remélem oda még akad 2 szabad hely vagy oda is felvetted az lányodat.?

-    Natalie kicsim megértem hogy dühös vagy de azt akartam hogy megismerd őket. És van még hely és fel vagytok véve. Nem tud Sam pótolni. Ő teljesen más mint te. És tudom hogy nehéz volt neked..

-    Nem apu nem tudod. Ne.. nem is érdekel. Hétfőn kezdünk – mondtam – sziasztok

Majd elkezdtem futni ahogy csak tudtam és már sírtam. Nem tudom mennyit futottam de a lábaimat nem érzem. Bekanyarodtam az utcánkba. Befutottam a házba majd fel a szobámba és Lou jött be:

-    Mi a baj Nat.? – kérdezte

-    Új családja van. Meg új lány..meg új mindene – kezdtem – de hétfőn kezdünk a Nando’s-ba.

-   Te annyira lüke vagy – mondta, majd megölet

Annyira jó hogy van nekem.

*Louisa szemszöge*

Amikor Nat haza jött hallottam hogy sír szóval rohantam fel. Tudtam hogy valami baj történt mármint közte és az apja között. De amikor mesélt róla... valahogy nem  gondoltam hogy ilyen lenne. Mikor bementem a szobájába mindent elmondott. Sajnálom őt!

Ma viszont hogy ne legyen szomorú elmegyünk bulizni:

-   Nat, mi lenne ha bulizni mennénk?

-   Uuuuu ez jó ötlet – mondta

-   Akkor készülődjünk.

2 óra alatt sikerült is elkészülni. Hát na lányok vagyunk:
Nat ruhája:

Én ruhám:

 Nem tudtuk melyik a legjobb hely ezért egyik helyről a másikra mentünk. Aztán bementünk egy ’kis’ helyre. Na most amikor részegek vagyunk akkor a méret felismeréssel baj van. Na szóval vettünk egy jegyet valamire és beültünk. És kik zenéltek? Hát a 1D(!!!!) te jó ég. Amikor meghallottuk őket rögtön kijózanodtunk.:

-   Hallod Lou – kezdte Nat – ettől a kornyikálástól kijózanodtam – fejezte be de kicsit hangosra sikerült mert mindenki felénk fordult.

-   Kornyikálás.? – kérdezte az egyik – akkor tessék itt a színpad lehet megmutatni mit tudtok.

Hát azt hitte ez bejön csak nem tudta, hogy nekem elég jó hangom van meg Natnek is meg ő gitározik:

-    Melyik szám legyen? – kérdeztem.

   -     WMYB! - mondta a közönség..

-    Hogy mi.? Ha adtok szöveget meg ilyenek, szíves örömest – mondtam.

Na szóval neki kezdtünk és akkor mindenki tátott szájjal hallgatta. Mikor vége lett a számnak:

-   Kicsi csillag – kezdtem – ez nem jött be...

Majd lesétáltunk a színpadról  és elhagytunk a helyszínt. Hát ugye, ki nevet a végén?

*Natlie szemszöge*

-    Ez mi raj volt már..

-    Na a buzi.. hogy meglepődött

-    Az biztos

Majd tovább jártuk a clubbokat. És :

*KÉPSZAKADÁS*

Idegen helyen ébredtünk. Nem tudom mennyit ittunk még de legalább a pasi kurvahelyes mellettem.:

-   Szia. - köszöntem neki.- Ne haragudj de te ki vagy.?

-   Hát Nick, és te.?

-   Natalie.

Hát ezt megdumáltuk. Felöltöztem és megkerestem Lou-t majd haza mentünk.

*Louisa szemszöge*

Nagyon féltem hogy majd letolnak de amikor haza értünk még mindenki aludt. Így lefürödtünk, felöltöztünk és aludtunk. 3kor valaki kopogtatott.

-    Na aki este legény az legyen nappal is! – mondta anyu.

-    Tudjuk, megyünk...

Lekászálódtunk és ekkor Natnek megszólalt a telefonja. Nem tudom mi volt tegnap de egyből szakadtunk. Taylor Swift feat kecske. Hahaha. Ezen jót nevettünk. Majd felvette.

*Nat szemszöge*

- Szia anyu! - szóltam bele a telefonba.

- Vanessa vagyok.

- Ooo szia.

- Na csak annyi hogy megyünk Londonba mert megyek 1D koncertre - mondta 2 sikítás között - és ti jöttök el velem. 

- Még mit nem! – majd letettem.

 ~ 1. rész – Indulás

*Natalie szemszöge*

Reggel nagyon korán felébredtem. Egyből kimentem a fürdőszobába. Felöltöztem, megcsináltam a hajamat, feldobtam egy kis sminket és már készen is voltam. De még maradt fél órám az indulásig. Lementem a konyhába, gyorsan megettem a reggelit, aztán telefonon beszéltem Louisával.

             - Lou, nagyon várom már. – mondtam izgatottan.

             -   Én is. Nemsokára már Londonban leszünk.
        -  Igen. Na, most leteszem, mert lassan indulunk a reptérre.

             -  Mi is indulunk. Puszi.
        - Szia.

Felszaladtam a bőröndjeimért, majd fél perc múlva már bőröndöstől álltam az ajtóban. Beraktam a cuccaimat a csomagtartóba, majd elindultunk a reptérre. Persze Vanessa is jött velünk. Egész úton azt a szar One Directiont kellett hallgatnunk.  Örülök, hogy ezen túl nem kell majd egész nap azt hallanom, hogy a kopasz srác igy meg úgy, meg, hogy a répásgyereknek van egy kitömött galambja. Istenem, köszönöm. Fél óra sem telt el, és megérkeztünk, pont akkor, mikor Louisáék is. A gépre még 1 órát kellett várni, de addig elfoglaltuk magunkat. Körbe jártuk a reptéren lévő boltokat, majd újságot olvastunk és vártunk. Az utolsó 10 percben anyu papolását hallgattuk, hogy vigyázzunk magunkra, ne pasizzunk be.. blablabla…  Majd miután érzelmes búcsút vettem anyuéktól, elindultunk a gép felé. A becsekkolás rendben ment, aztán mentünk tovább a gépre. Megkönnyebbülten huppantunk le az üléseinkre.

            -  Végre nincs több One Direction! –kezdtem. – És végre egyedül vagyunk.

            -  Majdnem..- köhögött Lou. – Anyu, apu meg Tom is kiköltöznek, emlékszel?
     - Basszus tényleg. – nevettem. Le sem esett, hogy miért hoztak ők is bőröndöket. – Szóval, amint megérkeztünk, elfoglaljuk a szállást, aztán meg körbe járjuk a várost. Legalább is mi biztos. Tom, Miranda, Máté? Nektek mik a terveitek?  - hajoltam előre az előttünk lévő ülésekhez.

          -  Még nem tudjuk. De szerintem mi otthon maradunk, menjetek csak ketten. Végül is azt csináltok, amit csak akartok! – kacsintott Lou anyukája.
  -  Juhé! – pacsiztunk Louval.

A gép hamarosan elindult. Louisával egész úton őrjöngtünk, mert már nagyon vártuk, hogy láthassuk Londont. Mindig is el akartunk jutni ide, és ez most valóra is válik. Az utat filmezéssel, zenehallgatással és beszélgetéssel töltöttük. A filmre nem igazán tudtunk koncentrálni, mert egy kis gyerek mögöttünk egyfolytában rugdosta az ülésünket, de inkább nem szóltunk rá, mert az apja egy vasgyúró volt. 2 óra utazás után megérkeztünk. Leszálltunk a repülőről, és egyből kinyújtózkodtunk, mert mindenünk elgémberedett. Elmentünk a bőröndjeinkért, aztán fogtunk egy taxit, és elmentünk a már előre lefoglalt szálláshoz. Egy 5 szobás albérletbe lakunk, de azt terveztük, hogy a későbbiekben majd Louisával külön költözünk. Miután felvittük a lakásunkba a bőröndöket, gyorsan kihajigáltuk a ruhákat a szekrénybe, majd elindultunk sétálni Louisával. Először a Starbucksba tértünk be, meginni egy kávét. Miután megittuk a mennyei kávét, sétáltunk tovább. Megérkeztünk a város legnagyobb bevásárló utcájára, az Oxford Streetre.

         - Oké, Nat. Holnap jövünk vásárolni!

         -  Benne vagyok!

A hatalmas bevásárló utca után sétáltunk egy kicsit a Temze partján, majd betértünk a Nando’sba. Leültünk a legeldugottabb asztalhoz, majd elkezdtük vizsgálni az ételeket. Egyszer csak egy fekete nadrágos ember állt előttünk, aki fel akarta venni a rendelést. Nem láttam az arcát, mert az étlapot olvastam.

           - Mit hozhatok a hölgyeknek? – kérdezte a férfi, ismerős hangon. Elvettem az étlapot az arcom elől, majd ledöbbenten néztem az előttem álló pasira.

         -  Apa?

         - Natalie? Hát, te mit keresel itt? Nem tudtam, hogy Londonban vagy.

         - Most költöztünk ide.

         -De miért nem mondtad?

         - Miért nem kérdezted? – vágtam rá.

Amióta anyuék elváltak, apuval egyre csak romlott a kapcsolatunk. Nagyon ritkán hívott fel, úgy évente 3-szor. Miután elváltak, egyből visszaköltözött Londonba. Az Angliában élő rokonaim, sokat meséltek apuról. Mindig olyanokat hallottunk, hogy régszegen megy haza, meg verekedésekbe keveredik. Komolyan aggódtam érte.

Nem szólt többet. Elővette a zsebéből a noteszt és a tollat, mi pedig feldiktáltuk neki a rendelésünket. Amig meg nem jött a kaja, folyamatosan azon gondolkodtam, hogy komolyan, miért nem keresett többször? Gondolataimból Nelli zökkentett ki.
    -  Hallod mi meg a rádióban? – csillant fel a szeme.

Az egyik kedvenc dalunk ment.

           - Cause I knew you were touble… - énekeltük tök hangosan, amig vége nem lett.

Nagyot sóhajtottunk, mikor abba hagytuk az éneklést. Apu éppen akkor hozta ki az ételeket. Letette elénk, majd rám nézett.

           - Nat… - kezdte.

          -  Igy csak Louisa hívhat… - szakitottam félbe.
  -  Bocsánat, Natalie.. Figyelj, gondolkodtam. Sajnálom, hogy eddig nem kerestelek. Mi lenne, ha tiszta lappal kezdenénk mindent, és többet találkoznánk?

          -  Hát, nekem mindegy.

           - Akkor holnap elmegyünk valamerre?

          -  Mikor? – kérdeztem.

          - Délelőtt?

          -  Ööö.. Hát, nekem mindegy.

         - Rendben, akkor holnap találkozunk. – vigyorgott apa, én pedig megforgattam a szemem. – Jó étvágyat lányok. – mondta, majd elment.

Vacsora közben nagyon sokat nevettünk. Néha, ránéztem apura, aki a kasszák mögött állt. Mikor ránéztem, egyből elmosolyodott, én pedig elnéztem. A vacsora elfogyasztása után, odahívtuk aput, hogy fizessünk.

           - Ugyan lányok… komolyan ki akarjátok fizetni? – nevetett.

           - Hát, nem gondoltunk rá, hogy fizetés nélkül elhúzunk.

          -  Lányok, a cég ajándéka. – simogatta meg a hátunkat, amire mi Louval összenéztünk.

           - Köszönjük. – mosolyogtunk rá, majd felálltunk az asztaltól és elköszöntünk tőle.

Haza sétáltunk. Otthon Lou szülei a tévé előtt ültek, és néztek valami meccset, amit szegények nem igazán hallhattak, mivel Tom, bömböltette a zenét. Ő is egy átlagos kamasz, akárcsak mi.  Bementünk a szobánkba (mert egy szobában lakunk) és levetettük magunkat az ágyra.

           - Nat, annyira örülök, hogy végre Londonban vagyunk.

          -  Én is. És az a legjobb, hogy anyuék nincsenek itt. Nincsen One Direction. Haha!

          -  Bizony! – nevetett Lou.

Előkaptam a gitáromat, majd visszaültem az ágyra.

         .-  Na, mit énekeljünk? – kérdeztem.

          - Fogalmam nincs.

           - Akkor énekeljünk valami Taylor számot. Mondjuk a We are never ever getting back togethert.
    - Oké.

Miután énekeltünk még pár dalt, elmentünk tusolni. Először én mentem, és amig Lou fürdött, addig kimentem a szüleihez beszélgetni. Mikor ő is végzett, visszamentünk a szobánkba és sokat nevettünk.

          - Végül is egész jó nap volt.

          - Az ám. – nevetett.

         -  Kiváncsi vagyok, holnap apám hova visz… Remélem nem valami vidámpark cuccba…

Erre mindketten elröhögtük magunkat. Az este további részében csináltunk egy csomó képet, majd megnéztünk egy filmet, és hajnal 2 fele pedig elraktuk magunkat másnapra. 

 ~ Visszatekintés

~2010 nyara:

*Louisa szemszög*

Hát újra kitört a nyár. Újabb izgalmas sztorik és történések. Nyári kalandok,szerelmek átbulizott éjszakák és esti csavargások. Nagyon vártam már, hogy kiszakadjak ebből a sulis légkörből. De ez a nyaralás...most komoly Tiszaug.?? Az egy falu...na mindegy 1 hetet kibírok. Reggel olyan 11 körül felkeltem elkészültem majd indultunk is. Hamar ott voltunk. Elfoglaltuk a szállást. Szerencsére egyedül voltam. Tomi nem jött el valami hülye fesztivál miatt. Őt bezzeg elengedik. Ajj!!! Szóval miután kitomboltam magam lementem a medencéhez. Senkit nem ismertem vagyis idáig. Ugyan is amikor napozni akartam tologattam a napozó ágyat össze vissza és a törölközőm lesett a földre...de egy csaj rálépett(mondjuk nem vette észre) szóval szólnom kellett neki:

- Halihó - kezdtem - a törölközőmön állsz. Szállj le róla..

-Ohh... Hello! ezt lehetne szebben is kérni - válaszolta majd vissza fordult és elkezdtek a testvérével vitatkozni a One Directionról. Na már csak ez hiányzott. Örültem hogy nem hallok róluk de ennek vége...na mindegy is nem álltam ott tovább hanem leültem és napoztam

*Natalie szemszöge*

Éppen a húgommal vitatkoztam amikor egy lány olyan bunkón szólt hozzám hogy az már fáj.:

- Halihó - kezdte - a törölközőmön állsz. Szállj le róla..

-Ohh... Hello! Ezt lehetne szebben is kérni - válaszoltam majd vissza fordultam és elkezdtem a testvérével vitatkozni a One Directionról. Na már csak ez hiányzott. Megígérte hogy nem beszél róla az egy hét alatt amíg itt vagyunk....hát látom.!:

Vanessa most elmondom még egyszer és utoljára! A One Direction nem érdekel engem szóval legyél szíves abba hagyni az áradozást. Nem érdekel hogy Louis szereti-e a répát vagy hogy az a majdnem kopasz - ekkor félbeszakított -

-Nem kopasz értsd már meg... - kezdte de a szavába vágtam

-Nem izgat....na szóval az fél-e a kanalaktól vagy hogy az a göndörke milyen nőcsábász és az a félre nyalt hajúnak milyen barátnője van és hogy a kék szeműnek miért nincs barátnője...Vágod.??? NEM ÉRDEKEL!! - mondtam majd hátat fordítottam neki és elmentem. 

Annyira fel tud bosszantani az ilyenekkel. De élvezni akarom a nyaralást szóval én is lefeküdtem egy napágyra a bunkó csaj mellé. Békésen napoztam amikor megszólított:

- Bocsi az előbbiért csak nem nagyon van kedvem itt lenni - kezdet - de hallottam amikor veszekedtél a tesóddal. Én is rühellem a 1Dt . Már a csapból is ők folynak.

- Na végre valaki megért. Annyira fárasztó egész nap őket hallgatni - mondtam

- Ne is mondd. Amúgy hogy hívnak.?

- Natalie Vanda...de a Natalienak szólíts mert azt jobban szeretem. Téged.?

- Louisa Nelly de ha lehet akkor Louisa!

- Rendben…meddig maradtok.?

- Egy hétig...ti.?

- Mi is.

Majd tovább beszélgettünk és tök sok mindent megtudtunk egymásról. Meg is beszéltük hogy este elmegyünk sétálni...hát volt egy-két helyes srác a szállodába és ők is jönni akartak szóval csinosak akartunk lenni. Átmentünk egymáshoz...vagyis átköltöztünk mivel mind a ketten saját szobába voltunk. Anyuék megengedték. Nagyon furcsa volt hogy csak most ismertem meg de már ,,kötődöm" hozzá. Na szóval kiválasztottuk a ruhákat és mentünk is:

 Louisa ruhája

 én ruhám

*Louisa szemszög*
Hát a séta nem volt rossz de az a két srác elég borzasztó. Nem tudom mi volt a rosszabb ahogy kinéztek vagy ahogy beszéltek. Natalieval csak fogtuk a fejünket majd fogtuk magunkat es eltűntünk mármint le a partra. Sokat beszélgettünk és tudtunk meg egymásról.
Egy hét hamar elment de tartottuk a kapcsolatot. Nem volt nehéz mivel egy városba laktunk. Olyan dolgokat is megtudtam róla amit nem néztem volna ki belőle.És...

hát 3 év alatt történtek is dolgok. Sokat segítettem neki pl. az öngyilkos időszakaink. Csak én voltam neki. De túlléptünk rajta…nem gondoltam volna hogy egy unalmas nyaralásnak induló dologból egy ilyen barátság lesz. Tiszaugon kezdődött és most itt állunk a reptéren és költözünk Londonba.

*Natalie szemszög*
Nyaralás után minden nap beszéltünk. Végre van egy ember aki megért es segít…voltak problémák de ő segített.. De túlléptünk rajta…nem gondoltam volna hogy egy unalmas nyaralásnak induló dologból egy ilyen barátság lesz. Tiszaugon kezdődött és most itt állunk a reptéren és költözünk Londonba.

~ Bemutatkozás

Louisa Nelly Roberts

Louisa Nelly Roberts vagyok. 17 éves. Londonban élek anyukámmal, Mirandával, bátyámmal Tom(i)val és apukámmal, Mátéval(vagyis itt már csak Mattal) valamint a legjobb barátnőmmel Natalieval. Nagyon új nekünk minden ugyan is nemrég költöztünk ide. Addig Magyarországon laktunk. De mivel a nagypapám angol volt így nekem is angol név jár..vagyis anyuék így egyztek meg.Szerettem ott lakni főleg mióta ismerem a legjobb barátnőmet Nataliet. 3 éve vagyunk barátnők. Akkor ismerkedtünk, meg amikor Tiszaugon nyaraltunk, azóta elválaszthatatlanok vagyunk.
De másrészt örülök, hogy elköltöztünk mivel most szakitottam a pasimmal. Annyira rossz volt öt minden nap látni. De itt végre jó. Nattel egy albérletbe lakunk szóval minden szabad percünket együtt töltjük. Meg a kis kedvencünkkel, Mandulával a yorkshire terrierünkkel. Sokat hülyülünk. 8 éve táncolunk és szerencsére itt sem kellett abba hagynunk valamint én énekelek Nat pedig gitározik és énekel, vagyis ha ráveszem. Ezzel is sok időt eltöltünk. Zene a mindenünk viszont a 1D-vel ki lehet kergetni a világból. Pont jó helyre költöztünk ennek elkerülése érdekében

Vanda Natalie Clark

Vanda vagyok (a Natalie-t jobban szeretem), 18 éves. Londonban élek. Anyukám és a húgom magyar, apukám brit származású, Londonban él, igy tökéletes az angoltudásom. Apa a Nando’s igazgatója. Anyuék 2 éve váltak el, ekkor költözött vissza apu Londonba. Vanessa, a húgom 14 éves, és odavan valami One Direction nevű nyálgép bandáért, akikről még soha nem hallottam. Minden napja abból áll, hogy a dalaikat énekli, és sikongat, ha meglát róluk egy képet. Ki tudna kergetni a világból, ezzel a megszállottsággal. Soha sem voltak barátaim, nem számíthattam senkire. 3 éve, nyáron, amikor elmentünk nyaralni, Tiszaugra, találkoztam Louisával. Már a bemutatkozásnál éreztem, hogy ez nem egy átlagos barátság lesz. Azóta minden nap beszélünk. Jóban-rosszban együtt vagyunk. Amikor voltak olyan időszakok, hogy úgy éreztem, senkim nincs, és semmi keresnivalóm nincs a Földön, megpróbáltam öngyilkos lenni, ő ott volt velem, és segitett. Ha ő nem lenne, már én sem. Idén döntöttük el Louisával, hogy kiköltözünk Londonba, mert ott sokkal több munkalehetőség van, mint itthon, Magyarországon. A tánc az életünk. Egy albérletben élünk, mert nem akartam apuval együtt lakni. A táncstúdió, ahova járunk, szerencsére csak egy köpésnyire van tőlünk. Az életünk teljesen megváltozott, mióta Angliában élünk.